Állatok karácsonya

Manapság a telet és a karácsonyi hangulatot az alábbi szavakkal írhatnánk le legegyszerűbben. Hideg, sáros latyak vagy havazás, csupasz faágak, befagyott tavak. Díszkivilágítás, együtt a család, vacsora, ízletes étkek, ajándékok, öröm, várakozás, meglepetés, fenyőfa, szegfűszeg és faháj illat. Réteges öltözködés (három zokni, két kesztyű, egy nagykabát, két pulóver, bélelt csizma), több takaró alatt való alvás, forró zuhany. Harmónia, békesség. Forralt bor, forró tea, finom sütemények.

De vajon gondolunk arra mi, emberek, hogy hű társaink – az állatok – ilyenkor milyen helyzetben vannak? Mert bizony előfordul az is, hogy még mi bent melegszünk a lakásban három takaró alatt vagy a kandalló barátságos lángnyelvei mellett, háziállataink odakint fagyoskodnak, összekuporodva és dideregve. Ez így nem jó.

Mostani cikkemmel arra próbálok választ adni, hogy milyen intézkedésekkel tehetjük kedvenceink számára elviselhetőbbé eme fagyos évszakot.

Kezdjük a leghűségesebb társainkkal, a kutyákkal. Kint, a szabadban tartott egyedeikért emelek most szót. Ha futóláncon tartjuk, figyeljünk arra, hogy a hó olvadásakor ne bokáig érő sárban kelljen mozognia. Az ólját a kutyánkra kell szabni; nem lehet túl hosszú, hogy be tudja melegíteni, valamint az ajtaja se legyen túl nagy, mert úgy hamarabb kihűl. Szórjuk tele jó meleg szalmával, és ha vannak kinőtt vagy lyukas ruhadarabjaink, abból is rakhatunk be párat; így legalább olyan számára, mintha a gazdája is mellette lenne, mert érzi rajta az illatunkat.

A vizes edényét naponta többször ellenőrizzük, és ha be van fagyva, akkor törjük szét a jégréteget vagy öntsünk rá forró vizet, hogy ki tudjuk szedni belőle. Esténként, ha van időnk, nyugodtan adhatunk a száraz eledel mellé saját készítésű „kutyakosztot”, melyekhez recepteket az Interneten mindenfelé találhatunk.

Ha lakásunk elég nagy, akkor a konyhába vagy a nappaliba készíthetünk egy kis kuckót a számára, és a leghidegebb napok alkalmával be is engedhetjük őt egy-két órára.

Amire felhívnám minden kutyagazdi figyelmét, hogy az év végén eljövő szilveszter éjjelén fokozottan figyeljünk kedvenceinkre: zárjuk kennelbe vagy engedjük be a házba. Saját példámmal élve; nálunk minden szilveszter este az alábbi program alapján történik: szeretnivaló német juhászkutyámat beengedjük a konyhába, és amíg tart a tűzijáték, dobozos kutyaeledellel etetjük. Így ránk figyel, és nem a durranásokra. Mert – a legtöbb kutyával ellentétben – ő nem fél a tűzijátéktól, hanem épp ellenkezőleg, támadná őket.

Következzenek legsimogatnivalóbb kedvenceink: a macskák. Számukra is a házi készítésű koszttal való eledel-kiegészítést, valamint a lakásba való beengedést javaslom. Elég, ha a radiátor vagy a kandalló elé leterítünk egy pokrócot, és máris kényelemben érzik magukat – bár vannak, akik inkább a magaslatokat szeretik, mint drága macskám, Baba, aki az asztal tetejét részesíti előnyben.

Szívmelengető érzés, mikor télen, a hóesést nézve az ablak elé ülünk, macskánk ölünkbe ugrik, majd kényelmesen elhelyezkedik, s gyengéd kényeztetésünket dorombolással és a lábunk „gyúrásával” hálálja meg.

Most jöjjenek hatalmas és csupa szív társaink, a lovak. Nézzünk utána, hogy télen milyen vitaminokkal egészítsük ki a táplálékukat. Ilyenkor – a fű hiánya miatt – növelni kell a szénadagjukat is.

Ajánlom, hogy szőrüket hagyjuk megnőni – kivéve, ha versenyeztetés miatt kénytelenek vagyunk rövidre vágni. Kellemes érzés, mikor egy-egy hidegebb napon lovunk dús szőrzetébe fúrjuk az arcunkat, valamint mikor kezünket a sörényébe temetjük, hogy felmelegedjen.

Ne felejtsük el lovaglások után a takaró használatát – én a polárt ajánlom és használom, mert azok remekül felszívják a nedvességet. Havazáskor történő tereplovaglások alkalmával ajánlatos a boka- és ínvédők használata, melyekkel megvédhetjük kedvenceink lábát a fagyott hó okozta sérülésektől.

És végül, itt az ideje, hogy kerti barátainkat is megemlítsem: a nálunk maradó, el nem költöző madarakat. Nekik madáretetők kirakásával és feltöltésével segíthetünk. A cinkéknek napraforgómagot, a feketerigóknak almát, a rozsdafarkúaknak sótlan margarint vagy zsírt érdemes kitenni. Fontos azonban, hogy sose olyan helyre tegyük az etetőt, ahol a macskák elérhetik!

Remek érzés télen kinézve az ablakon azt látni, hogy madaraink ki-be járkálnak a madáretetőkben. Ha elég szemfülesek vagyunk, az etető alatti hóban apró lábnyomokat is felfedezhetünk. És az sem utolsó, hogy remek dolog a családdal közösen egy madáretetőn dolgozni. =)

Az alábbi képen szeretett lovam, Csinos látható. Köszönöm neked, amiért megengedted, hogy ezt a rémisztő rongydarabot a füledre tegyem! =)

/ Eme cikkem a suliújságunkban is megjelenik/